Tegnap az egyik osztálytársam apukája balesetet szenvedett. A vonatot nem látták. Csak hallották a kürtjét, de későn. Az autó a sínekre futott, a vonat pedig 100 méteren tolta maga előtt.

Az ember soha nem gondlná, hogy vele, vagy a szeretteivel történik hasonló. Pedig senkitől nem áll távol a veszély.

 - Majdnem elcsapott a busz! -

és röhög mindenki, miközben ha tényleg eljön az az elcsapás, akkor bizony megváltozik az emberben valami.

És hiába jön május elseje, a jókedv, a buli, ha ez bekövetkezik. És sajnos, mindíg egyre több lesz. Vigyázni kell, mert ebből a dologból csak egy van. Legyen szép, boldog, örömmel teli, de csak addig, amíg tudunk magunkra vigyázni, sőt néha az sem elég..

Az apró dolgokon ilyenkor nem akad fenn az ember, mert valami/valaki olyan van veszélyben, aki/ami pótolhatatlan. Mert a jelentéktelen dolgokból sok van. A fontos dolgok pedig azért fontosak, mert kevés van. Ha valamiből csak egy van, akkor nem szabad odaadni.

Reméljük, hogy minél hamarabb felépülnek.